2013. augusztus 17., szombat

3. rész

- Akkor... Jössz hozzánk? Bemutatnálak a fiúknak.-Liam.
- Nem is tudom Liam. Lehet, hogy nem örülnének nekem.-húztam a számat.
- Biztosan szívesen fogadnának.-mosolygott rám biztatóan.
- Jó. Rendben. Hazamegyek veled.
- Remek.-mosolygott tovább.
- De ha valamelyikőjük is csúnyán néz majd rám, én lelépek.-emeltem az égnek a mutatóujjam.
- Oké.-bólintott. Felálltunk a padról, majd elindultunk. Útközben végig csak beszélgettünk. Megtudtam azt is, hogy egy Josh nevezetű fiú is velük lakik, de Ő csak néhanapján van ott. Elmesélte azt is, hogy a fiúkat már a testvéreiként szereti, és hogy nem akarja, hogy ez a barátság valaha is megszakadjon. Bárcsak én is így érezhetnék valaki, vagy valakik iránt! Mesélt a családjáról is, de nem sokat, mert időközben megérkeztünk.-Nos....itt is vagyunk.-vette elő a kulcsait a zsebéből. Bedugta a kulcsot a lyukba, majd elfordította azt, és benyitott a házba.-Hölgyeké az elsőbbség.-mosolyogva nyitotta ki nekem az ajtót, majd beengedett. Ahogy beléptem az ajtón, rögtön megcsapta az orromat az a férfi illat.
- Ez az illat...-szippantottam a kellemes levegőbe.
- Büdös van? Mondtam Niallnek, hogy ne hagyja szét a zokniait.
- Nem, ez nem az.-nevettem.-Ez ilyen kellemes férfi illat.-mosolyogtam.
- Ja, akkor jó.-nevetett Ő is, miközben levette a cipőjét.
- Kivel beszélgetsz Liam? -hallottam egy mély férfihangot.
- Mindjárt elmondom.-szólt vissza az illetőnek.-Gyere! Máris bemutatlak valakinek.-mosolygott, majd intett, hogy kövessem. A nappali felé vette az irányt, így én is követtem. Mikor beléptünk a tágas helységbe, egy göndör hajú szexisten ült a kanapén, miközben tévét nézett. Ahogy meghallott minket, rögtön odakapta fejét. Göndör tincsei a szemébe hullottak, amiket gyorsan kisöpört onnan. Amikor rám nézett azt hittem, hogy meghalok. Gyönyörű szép zöld szemei voltak.
- Perrie...-suttogta, miközben engem bámult.
- Honnan tudod a nevem? -kérdeztem Tőle. Még be sem mutatkoztam neki. Már épp mondani akart valamit, amikor is Liam közbevágott.
- Ömm....már...már meséltem rólad nekik.-mondta Liam zavartan.-Igaz Harold? -nézett szigorúan a göndörre.
- Ööö...ja...persze...-suttogta tovább. Na jó! ez felettébb furcsa.
- Szóval...-szólalt meg ismét Liam.-Perrie! Ő itt Harry Styles. Harry! Ő pedig itt...Perrie Edwards...az....unokatestvérem.-halkult el Liam. Harry felállt a helyéről, majd elém lépett. Elmosolyodott, majd nyújtotta a kezét felém. Azt hittem, hogy kezet akar velem fogni, de nem, hanem megpuszilta a kézfejemet (?????). Mi a...
- Kézcsók a Hölgynek.-villantott rám egy ezerwattos mosolyt.
- Őőőő... Helló.-húztam össze a szemöldököm.
- Harold! -sziszegte Liam.
- Tudom.-motyogta vissza, majd leült a kanapéra.
- Ülj le Harry mellé.-mosolygott rám Liam.-Addig hozok neked inni. Vagy inkább éhes vagy?
- Nem, nem vagyok éhes. Viszont egy pohár valami most jól esne.
- Akkor intézkedem.-kacsintott, majd már el is tűnt. Leültem Harry mellé, de nem szóltunk egymáshoz, viszont miközben a tévét bámultam, a szemem sarkából láttam, Harry folyton engem néz. Elég zavaró volt, hogy nem szólt egy árva szót sem, csak nézett. Már amikor elakartam menni onnan Liamhez, hirtelen megjelent a nappali ajtajában az én drága megmentőm Liam személyében. Köszönöm Istenem! -Szereted a szöllőlevet? -tett le elém egy poharat az asztalra.
- Igen.-bólintottam.
- Akkor jó.-mosolygott, majd leült mellém, én pedig beleittam a poharamba.-Többiek merre vannak? -kérdezte Liam Harrytől.
- Ömm... Niall Louisszal van azt hiszem kajálni, Josh pedig Zaynnel lóg valahol.-amikor kimondta azt a nevet, hogy Zayn, azonnal rám nézett, és kíváncsian fürkészte az arcom.
- Mi az? -kérdeztem.
- Jaaa...semmi!
- Fura vagy.-állapítottam meg, miközben összeráncoltam a homlokom, de Ő erre csak vállat vont.

~ * ~

Egy ideje beszélgetünk a fiúkkal. Már Harry is kezd normális lenni. Már nem tűnik egy fogyatékosnak. Épp Liam gyerekkoráról volt szó, amikor kinyílt az ajtó, és nevetéseket hallottunk.
- Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen? -hallatszott egy férfihang.
- De ha útban volt az a kicseszett gödör! -hallottam még egy hangot, amit már felismertem. Ez Niall hangja volt.
- Raktad volna arrébb.-nevetett még egy hang. Kíváncsian figyeltem a hangok irányába, pár másodperc múlva pedig meg is jelent Niall. Amikor meglátott nagy mosoly húzódott a szájára, és felém vette az irányt.
- Perrie! -mosolygott, majd megölelt.
- Szia Niall! -mosolyogtam én is.-Hogy vagy?
- Remekül.-ült le Liam és közém.-És Te?
- Én is megvagyok.-mondtam, miközben belépett a nappaliba plusz két fiú.
- Cső srácok! -lépett be az egyik fiú. Amikor meglátott a két srác, azonnal lefagytak, összenéztek, majd vissza rám.
- Szia! -köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! -intettem.
- Ömm... Srácok! Ő itt az unokatestvérem....Perrie.-mutatott be a fiúknak Liam.-Perrie! Ők itt Josh Devine, és Louis Tomlinson.
- Örülök, hogy találkoztunk.-lépett hozzám Josh, majd adtunk egymás arcára egy puszit.
- Én is....örülök.-jött Louis is kicsit bizonytalanul, majd Ő is megpuszilt.
- Szintén srácok.-mosolyogtam rájuk.
- Zaynt hol hagytátok? -szólalt fel Liam.
- Jövök már! -hallottam egy mély, férfihangot, plusz egy ajtót nyitódni és csukódni.
- Jó lesz ez? -kérdezte halkan Louis Liamtől.
- Nyugi! -csitította Liam. Én nem értettem semmit szokás szerint. Ezek a fiúk nagyon furcsák. Mintha titkolnának valamit. De mit? Egyszer csak belépett egy fiú a nappaliba. Végignéztem az öltözékén; fekete bakancs,  fekete, szakadt csőfarmer, fekete bőrdzseki, alatta egy fehér felsővel. A haja sötét volt. Szinte fekete, ami fel volt zselézve. Aztán jobban megnéztem az arcát, és azt hittem leesik az állam. Erről a fiúról van egy kép az asztalai fiókomban, amin épp puszit adok neki, csak ott még fiatalabbak vagyunk! De ez hogy lehet? Azt sem értettem soha, hogy hogy került oda az a fotó, és hogy miért van nekem közös képem vele. a nagy gondolkodásomból Liam hangja zökkentett ki. 
- Zany, Ő...-kezdte Liam, de Zayn belevágott.
- Mit keres itt? Hogy kerül ide? -mutogatott rám idegesen a srác.
- Már bocsi, de ismerjük egymást? -húztam össze a szemöldököm.
- Liam! Válaszolj! -mordult a fiúra.-Mit keres ez itt? -hangsúlyozott ki minden egyes szót.
- Mi az, hogy ez? Tudod van nevem is! -szóltam rá, mire rám pillantott, majd vissza Liamre.
- Vidd haza! MOST!
- Nem Zayn! Nem viszem! -állt fel Liam a helyéről.-Azt hozok haza, akit akarok! És Őt igen is hazahozom, ha akarom, mert Ő családtag!
- De nem az én családtagom! -morgott Zayn, miközben Liam elé lépett.
- Zayn állj le! -szólt rá Josh is.
- Nem szeretnék veled veszekedni miatta.-mutatott rám.-Szóval vagy hazaviszed, vagy én teszem ki a szűrét.-erre már bennem is felment a pumpa. Felálltam a helyemről, a két srác közé álltam, és egyenesen Zayn szemébe néztem. Magas alakja miatt picit feljebb emeltem a fejem, hogy beletudjak nézni gyönyörű barna szemeibe. Miközben a szemébe néztem láttam valamit benne, de nem tudom megmagyarázni, hogy mit.-Menj innen Perrie! MOST!
- Honnan a francból tudod a nevem?
- Csak húzz haza, oké?! Szedd azokat a csinos kis lábaidat és tűnj innen!
- Mégis mi a szar bajod van velem? -ordítottam a képébe.-Nem is ismersz csezd meg! Azt sem tudod, hogy ki vagyok! Sosem találkoztunk!-bár ez lehet, hogy nem teljesen igaz.-Hogy jössz Te ahhoz, hogy csak így elkezdesz pampogni Liammel, hogy itt vagyok? Nem ismerlek, de már látom, hogy nagyon nagy képed van, amiből igazán visszavehetnél! -a kis kirohanásom mindenkit meglepett. Még Zayn is csak bámult rám egy ideig.
- Nem akarom még egyszer mondani.-mondta higgadtan.-Menj haza! -emelt ki ismét minden egyes szót.
- Fejezd be Zayn, de most már tényleg! -kiabálta Liam, közben pedig finoman arrébb tolt, és közvetlen Zayn elé lépett. Láttam Liamen, hogy nagyon ideges. Ha Zayn így folytatja, lesz egy monoklija Liam álltal.
- Ne Liam! Hagyd! -húztam el onnan a srácot.-Inkább megyek.
- Végre egy értelmes mondat is elhagyta a szádat Szöszi.-nézett rám Zayn.
- Nem mész sehova! -Liam.
- De, megyek. Nem akarok feszkót okozni.
- Már késő.-morogta Zayn.
- Fogd már be a pofád Malik! -förmedt rá Niall, amin picit meglepődtem. Ezt azért nem néztem volna ki belőle, de hatásos volt, ugyanis az a pöcs picit visszább vett.
- Köszönöm srácok, hogy szívesen fogadtatok.-mosolyogtam a többiekre.
- Már aki! -Zayn.
- Zayn! -szólt rá Josh is.
- Picit furik voltatok, de azért aranyosak is.-mosolyogtam tovább.-Örülök, hogy találkoztunk.
- Mi is.-mondták kórusban, kivéve egy embert...
- Biztos, hogy mész? -kérdezte Liam.
- Igen. De majd hívj, ha gondolod.
- Rendben.-mosolygott.
- Na sziasztok fiúk!
- Szia! -öleltek meg egyesével, kivéve persze Zaynt.
- Ja és még valami.-fordultam Zaynhez, aki felhúzott szemöldökkel, és unott képpel nézett le rám. Elmosolyodtam, majd pofon vágtam. Zayn csak elfordította a fejét az ütés után, és láttam, hogy az állkapcsa megfeszült.-Csá Te farok! -kacsintottam rá, majd kiléptem a házból gondolom Zayn nagy örömére.


5 megjegyzés:

  1. Alig vártam már az új részt! És itt van és nagyon szupi lett! Imádom!*-*
    Kíváncsi vagyok honnan ismerik Perriet!:) Alig várom a kövit!!!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) megpróbálok sietni a kövivel ;)

      Törlés