2013. november 28., csütörtök

4. rész


Ahogy hazaértem azonnal lerúgtam magamról a cipőmet, felakasztottam a dzsekimet a fogasra, kiraktam a zsebemből a kulcsokat, majd a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, ahol legalább három percet álltam, és gondolkoztam, hogy mit egyek, majd egy szendvics mellett állapodtam meg.
Épp, hogy megcsináltam magamnak a szendvicset csengettek. Hát ezt nem hiszem el! Nem tudott volna várni még úgy öt percet, amíg megeszem a kajámat?! Puffogva az ajtó felé sétáltam, majd kitéptem azt a keretből. Már mérgesen kérdezni akartam az illetőt, hogy "Mi van???", de ismét megláttam a göndör fürtöket, és meg sem tudtam szólalni. Hé! Mi van velem? Mi az, hogy meg sem tudtam szólalni?...
- Harry! Hát te? -csodálkozva bámultam a mosolygós, magas, göndör srácra velem szemben.
- Szia Perrie! -mosolygott tovább.-Bejöhetek?
- Ööö.. Aha.-mondtam, közben pedig kijjebb tártam az ajtót, hogy bejöhessen.-Kérsz inni, vagy enni valamit?
- Nem, köszi.
- Én viszont most akartam volna enni, mert farkaséhes vagyok, szóval nagy baj lenne, ha én közben majszolnék valamit? -indultam meg a konyha felé.
- Nem, dehogy! És bocsi, hogy rosszkor jöttem.-ültünk le az asztalhoz.
- Semmi baj. Nem zavarsz. De pontosan miért is jöttél? -haraptam a szendvicsembe.
- Csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e.
- Miért ne lennék jól?
- Zayn elég csúnyán viselkedett veled.
- Ja, az engem nem izgat. Hidegen hagy. Még egy ember, aki utál. Nagy ügy! Már megszoktam.-vontam meg a vállam.
- Ezt, hogy érted?
- Nincsenek barátaim. Tök egyedül vagyok. Nem szeret senki.-mondtam, mintha ez olyan természetes lenne.
- De miért?
- Mert elég érdekes személy vagyok. Kicsit - úgymond - sötét természetű. Voltak barátaim - állítólag -, de Őket is eltaszítottam magamtól. Családom meg nincs. Vagyis most már ott van Liam, de nem tudom, hogy mondhatom-e már Őt a családomnak.-nevettem el a végét.
- Hogy érted azt, hogy "állítólag" voltak barátaid?
- Nem emlékszek rájuk.
- Miért?
- Ebbe, most inkább ne menjünk bele.
- Nem szeretnél róla beszélni?
- Nem igazán.
- Rendben. Bocs, ha tolakodó voltam.-szabadkozott.
- Semmi baj. Nem voltál tolakodó, csak tudod nem szeretek erről beszélni. Meg még nem is vagyunk olyan kapcsolatban, hogy mindent elmondjak magamról Neked. Félreértés ne essék! Nincs bajom veled! Csak zárkózott típus vagyok, és nem szeretem kiteregetni a magánéletem.
- Ez érthető. De remélem, hogy egyszer leszünk olyan jóban, hogy elmondasz nekem ezt-azt, és majd megbízol bennem.-mosolygott.
- Majd kiderül.-mosolyogtam én is. Pár másodpercig csak csendben néztük egymást, amitől kicsit zavarba is jöttem, így inkább felhoztam valami témát.-Amúgy... Az a majom mit szólt, hogy elmentem onnan?
- Ki? Zayn?
- Ja. Gondolom örült neki.
- Nem mondott semmit. De rendesen lecsesztük.
- Mert?
- Mert nem volt joga így viselkednie veled.
- Nem is értem, hogy miért volt baj az neki, hogy én ott vagyok.
- Én sem.
- Apropó! Ti honnan tudtátok a nevem? -hunyorítottam.-Oké, hogy Liam tudta, de Ti?
- Ömm... Liam... Liam mesélt rólad... És amikor megláttalak gondoltam, hogy Te...vagy az.-pár pillanatig, csak fürkésztem a tekintetét. Valamit titkol ez a srác.
- Már megint fura vagy Styles.
- Én már csak ilyen fura fazon vagyok.
- Aha. Ha Te mondod.
- Na jó! Szerintem én most megyek.-állt fel az asztaltól.
- Nem ráérsz?
- A fiúk nem tudják, hogy hol vagyok. Már biztos keresnek.
- Nagyfiú vagy már. Tudsz magadra vigyázni. Vagy nem?
- De, tudok, csak... mindegy. Mennem kell.
- Hát oké.-álltam fel én is.
- Remélem, hogy még találkozunk.-állt meg az ajtóban.
- Ha az a pöcs haverod nem lesz a közelben, akkor lehet.-nevettem.
- Vele ne is foglalkozz. Egy idióta.
- Ebben van valami.-mondtam, mire csak elmosolyodott.
- Na de tényleg megyek. Akkor majd valamikor összefutunk.
- Oké.
- Jó legyél!
- Megpróbálok.-nevettem.-Puszilom Liamet meg a többieket is. Kivéve...
- Zaynt.-fejezte be a mondatomat.
- Igen.-nevettem.
- Oké. Átadom nekik.-mosolygott.-Na jó éjt!

- Neked is.-mondtam majd már el is tűnt.

~Harry szemszöge~


Mikor a házunk elé értem láttam, hogy még mindenhol égnek a lámpák. Benyitottam az ajtón, leszültem magamról a cipőmet meg a kabátomat, majd bementem a nappaliba, ahol Liam, Niall, Louis, és Josh voltak.
- Hol van Zayn? -kérdeztem, miközben leültem az egyik fotelba.
- Fent a szobájában.-Niall.
- Mit intéztél Perrie-nél? -kérdezte Liam.
- Mindjárt mondom.-mondtam a srácnak.-Malik! -kiabáltam fel az emeletre.
- Mi van? -jött a nem éppen kedves válasz.
- Gyere le! 
- Minek?
- Csak told már ki a segged abból a szutykos lyukból.-nem kellett egy perc, de már hallottam, ahogy a lépcsőn trappol lefelé.
- Mi van? -állt meg a nappali ajtajában.
- Ülj le! -utasítottam, mire le is ült Josh mellé.
- Na? 
- Először is, ha kérhetem ne flegmázz!
- Nem vagy az apám.-jött az egyszerű válasz.
- Zayn! -szólt rá Josh.
- Oké. Bocs. Szóval? 
- Beszéltem Perrie-vel.
- És? 
- Bocsánatot kellene kérned Tőle.
- Mert? -húzta fel mindkét szemöldökét.
- Mert egy rohadék voltál vele.
- De nincs hozzá közöm.
- De, van közöd hozzá.-szólt Liam.
- Szereted? -kérdeztem.
- Hogy szeretném már? Normális vagy?
- Szóval nem kell neked?
- Dehogy kell! 
- Ezek szerint kitartasz a pia, a cigi, meg a sok drog mellett - az útszéli kis kurvákat meg ne is említsem - minthogy inkább megszereznéd Perrie-t, aki egy normális lány? -szólalt meg Niall is.
- Igen Niall, kitartok mellettük. De ehhez nem sok közötök van szerintem.
- De igen is van Zayn. A barátaid vagyunk. Csak segíteni akarunk neked.-mondta Liam.
- Ha a családomra nem hallgattam, szerintetek majd rátok fogok?
- Örülnénk neki.-Josh.
- Jó nekem ez így. Szóval, ha lehet ne szóljatok bele az életembe. Egyikőtök sem az apám, sem az anyám. Csak a haverjaim vagytok.-mondta, majd fogta magát, és elindult az emeltre.
- De a legjobb haverjaid vagyunk! -ordítottam utána. 
- Ha tényleg azok vagytok, akkor békén hagytok! -kiabált vissza már az emeltről.
- Ez teljesen megkattant.-állapította meg Josh.
- Szerintem megint drogozott.  
- Szerintem meg pont ez az, hogy nem. Olyankor szokott ilyen ingerült lenni, amikor már régen nyomta be magát.-mondtam.
- Ja. Meg szerintem Perrie váratlan érkezése is rátett neki egy lapáttal.-Louis.
- Aha. Szerintem is.-bólogattam.
- Kurva jó érzés, hogy az állítólagos legjobb haverjaim kibeszélnek a hátam mögött.-állt meg Zayn a nappali ajtajában karba tett kézzel. 
- Zayn! Mi csak...-kezdte Liam, de nem tudta befejzni.
- Hagyjuk, oké?! Inkább lelépek.-mondta, majd a kabátjáért és a cipőjéért nyúlt.
- Hova mész? -kérdezte Tőle Niall.
- Sétálni.-jött az egyszerű válasz.
- Te nem szoktál csak úgy sétálni.-mondtam, miközben Ő a cipőjét húzta fel.
- Hát most fogok.
- Biztos, hogy nem fűért, vagy porért mész? -Josh.
- Nem Josh! Nem oda megyek! -akadt ki Zayn, majd kiment a házból és ránk vágta az ajtót.

~Perrie szemszög ~

Miután Harry elment, lefeküdtem a kanapéra, és megnéztem egy filmet. Ahogy a filmet is megnéztem gondolkoztam, hogy mit kéne csinálni, mert nagyon unatkoztam. Ezért rossz, ha teljesen egyedül van az ember. Felmentem a szobámba, leültem az ágyamra, és csak néztem ki a fejemből. Aztán eszembe jutott a kép. Kihúztam a fiókot, kivettem belőle a képet, és csak néztem. Mi közöm nekem ehhez a fiúhoz? Honnan tudta a nevem? És miért volt velem olyan gonosz? Tettem volna valamit ellene? Ha igen, akkor mit? Istenem! Utálom az életem! Ledobtam a képet magam mellé az ágyra, felálltam, lementem a földszintre, felvettem a dzsekimet meg a cipőmet, zsebre vágtam a kulcsaim, és kiléptem a házból. Ki kell szellőztetnem a fejem!

Miközben sétáltam a sötét utcákon, és gondolkoztam, egy férfi hang megszólított.
- Hé! Édes! -hátrafordultam a hang irányába, de nem láttam, hogy ki az, így inkább tovább battyogtam, de a pasas csak nem nyugodott le.-Szöszi! Te ott előttem! Igen kis formás hátsód van! -egyre közelebbről hallottam a hangot, így gyorsabb tempóra kapcsoltam.-Nincs kedved egy menethez?
- Kopj le, barom! -emeltem felé a középső ujjam.
- Na mi van kis csaj? Csak nem beijedtél? -nevetett.
- Kopj már le! kiabáltam. Egyszer csak valaki megfogta a csuklómat. Ujjai mélyen a bőrömbe passzírozódtak, és egy sötét sikátor felé húzott.-Eressz már el Te barom! -visítottam, ahogy a falnak nyomott. Mind két kezemet nekinyomta a falnak a fejem mellett, testét pedig az enyémnek nyomta. Mozdulni sem bírtam.
- Nem csak hátulról vagy jó.-fúrta arcát a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Undorodtam a helyzettől. 
- Takarodj már! -próbáltam ellökni magamtól, de nem ment.
- Nyugi Bébi! Csak egy menet az egész. Neked is jó lesz, meg nekem is.-vigyorgott, majd a nyakamnak esett.
- Nem lesz egy menet sem! -ficánkoltam közte, és a fal között.
- Mondod Te.-vigyorgott, majd elkezdte lehúzni a dzsekim cipzárját. 
- Húzz már a francba! -ordítottam, mire megjelent a sikátor végén egy sötét alak.
- Hé! Mi folyik itt? -szólt az ismeretlen.
- Semmi közöd hozzá.-nézett a támadóm az ismeretlen felé.-Na húzz innen.-biccentett fejével, majd figyelmét ismét nekem szentelte.
- Kérlek segíts! -könyörögtem, mire közelebb jött az illető.
- Na jól van haver! Ennyi volt! Engedd el a lányt.
- Mert, ha nem, akkor mi lesz? -eresztett el végre a támadóm.
- Rohadtul szétverlek!
- Pff... Na pattanj innen.-mondta a támadóm, és ismét a nyakamnak esett, amitől én csak nyöszörögtem. Hirtelen a megmentőm leszedte rólam azt a férget, lelökte a földre, és - nekem háttal - elém állt. Akkor tudatosult bennem, hogy a megmentőm nem más, mint Zayn! Iszonyatosan meglepődtem.
- Na takarodj innen, ha nem akarod, hogy szétverjem a képedet! -mondta Zayn a gyereknek. A srác nagy idegesen feltápászkodott a földről, majd elment onnan.-Jól vagy...-fordult velem szembe -Perrie?! -csodálkozott.-Mit keresel itt?
- Láthatod, hogy nem önszántamból jöttem ide.-húztam fel a dzsekim cipzárját, majd elindultam hazafelé. 
- Nehogy megköszönd! -szólt utánam.
- Kösz.-morogtam az orrom alatt, majd mentem tovább.
- Ennyi? -szólt ismét, mire megfordultam.
- Mit vártál? Hogy majd a nyakadba ugrok vagy mi? Elég nagy pöcs voltál ma velem, és most is csak azért segítettél, mert nem tudtad, hogy én vagyok az! -fakadtam ki, közben egyre közelebb léptem hozzá.
- Nem, nem vártam, hogy a nyakamba ugorj! De azért egy 'Köszönöm Zayn, hogy megmentetted a seggem' igazán jól esett volna!
- Nekem is jobban esett volna, ha mondjuk csak egy sziát vágtál volna hozzám.-erre nem mondott semmit, csak bámult rám.-Látom veled is lehet beszélni.-forgattam a szemeim, majd elindultam hazafelé.

Már majdnem otthon voltam, amikor valaki utánam szólt.
- Hé! Várj! -hátrafordultam, és láttam, hogy Zayn rohan utánam.
- Mit akarsz? -nem álltam meg, csak haladtam tovább.
- Először is azt, hogy állj meg végre!
- Tessék! Megálltam! És most? -álltam előtte karba tett kézzel.
- Nézd Perrie! Ne haragudj rám a mai nap miatt! Elég feszült voltam ma, és amikor megláttalak nálunk, kicsit kiakadtam.
- De miért? Mi bajod van velem?
- Ez hosszú történet.
- Van időm.
- De nekem nincs.
- Pff! -fintorogtam.
- A lényeg, hogy bocsájts meg. És gyere el velem holnap vacsorázni.-mondta halál komolyan, amin én nagyon meglepődtem. Hogy én menjek el Vele vacsorázni ezek után? Normális ez?
- Te jól érzed magad Zayn? Azt hiszed, hogy egy bocsánatkérés, és egy vacsorameghívás kárpótol?
- Kérlek! -suttogta.-Utána, ha akarod örökre békén hagylak, csak előtte engedd meg, hogy megmagyarázzak pár dolgot.
- Magyarázd meg most!
- Jó.-sóhajtott.-Elmondok pár dolgot.
- Remek! Akkor gyere át!
- Oké. Gyorsan hazaszaladok a mobilomért, mert az otthon maradt, meg szólok a fiúknak, és jövök.-indult hazafelé.
- Várj! Tudod a címem? -szóltam utána.
- Majd...majd megkérdezem Liamet vagy Harryt. Na szia! -mondta, majd már el is tűnt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése