- Harold Edward Styles, és Perrie Edwards! Mégis mi a fenét csináltok??? -keltem fel Liam visító hangjára. Lassan felemeltem a fejem, megdörzsöltem a szemem, és körbenéztem. Négy zavarodott szempárral találtam szemben magam, az ötödik pedig még mellettem ébredezett.
- Ömm... Ha tudnám, akkor megmondanám.-túrtam nagy zavaromban szőke tincseimbe.
- Ugye nem? -pattant ki Liam szeme.
- Mi nem? -húztam fel szemöldökeimet.
- Ugye nem feküdtetek le egymással? -mutatott rám, és Harryre drága rokonom.
- Dehogyis! -válaszoltam.
- Biztos?
- Öreg! Látsz a fejemen valamiféle vigyort? Csak, mert ha meglett volna a kis szöszi -vigyorgott rám perverzül a göndör-, akkor annak jelét is mutatnám. Meg nem is lennék ruhában.-vigyorgott tovább, majd miután befejezte a mondatát, tenyerem csattant a tarkóján.
- Idióta! -morogtam az orrom alatt.-Amúgy...minek köszönhetem ezt a korai látogatást? -néztem a fiúkra.
- Éhes voltam.-nyújtotta fel a kezét Niall. Meg sem lepődtem. Sokszor volt olyan az elmúlt napokban, hogy átjött, kifosztotta a hűtőm tartalmát, és hazament, de előtte még leszívta az energiám.
- Unatkoztam.-vont vállat Louis.
- Megakartalak nézni.-mosolygott rám Liam. Ezután automatikusan Zaynre néztem, várva a válaszára, de Ő meg sem szólalt, csak az ajtófélfának dőlve nézte a padlót, karba tett kezekkel.
- És Te Zayn? -kérdeztem Tőle mosolyogva. Ami azt illeti egyre jobban kezdtem megkedvelni Őt. Sokat mesélt a múltamról...vagyis inkább a múltunkról. Mindig mosolygott a kicsit szerelmesebb részeknél, meg amikor együtt csináltunk valamit, de volt olyan is, hogy megkönnyezte egy-két mondatát. Viszont mostanában elég mogorva velem, de nem tudom, hogy miért.
- Mit tudom én.-morogta, miközben sarkon fordult, és kiment a házból, mire én csak nagy szemekkel bámultam a fiúkra.
- Már megint mi baja van? -néztem a srácokra.
- Nem tudjuk.-húzta a száját Louis.
- Már jó pár napja ilyen otthon is.
- Engedj már be minket! -nyöszörögte.
- Neked is szia! -kacagtam.
- Szia! Na, de haladj! Itt fagyoskodunk a házad előtt Sophival, és még ezer dolgunk van.-hadarta el.
- Ezer dolgunk? Mégis mire készültök? -nem értettem az egészet, hiszen nem terveztünk semmit. Legalábbis én nem.
- Csak engedj már be!! -hallottam Sophi hangját is a telefon másik végéből.
- Oké-oké, megyek már.-mondtam, majd bontottam a vonalat. Lemásztam az ablakomból, a macit szépen visszaraktam az ágyamra, ahol a helye van, majd lebattyogtam a lányokhoz. Mikor az ajtóhoz értem, ráraktam a kezem a kilincsre, majd kinyitottam az ajtót. A két lány azonnal berontott a házba. Lerúgták a cipőiket, majd a nappali felé vették az irányt.-Már megint mégis mi a jó fenére készültök? -mutattam a szatyrokra, amiket leraktak a kanapéra.
- Fiúk, Sophi, Te, én, buli, ma este! -hadarta ismét El.
- Mi van? -ráztam meg a fejem.
- A fiúk ma elakarnak menni bulizni, és minket is hívtak, és Liam mondta, hogy Neked is szóljunk.-mondta higgadtan Sophia.
- Ne haragudjatok csajok, de nekem nem sok kedvem van bulizni menni.-húztam a szám.
- Amióta ismerünk, még egyszer sem voltunk bulizni. Szóval, most nem érdekel minket, hogy mit fogsz mondani, akkor is jössz velünk.-parancsolt rám El.
- De még ruhám sincs! -nyavalyogtam.
- Mi gondoltunk mindenre.-kacsintott rám El.
- Liam odaadta a bank kártyáját, és mondta, hogy vegyünk Neked egy ruhát.-mosolygott rám Sophi.
- És mi van, ha nem lesz jó rám? -nevettem.
- Nagyjából ugyanakkora a méretünk...-nézett végig rajtam El.-Vagy ezer ruhát felpróbáltam.-sóhajtott a lány.
- Na jó! Mutassátok azt a csoda ruhát.-mosolyogtam. A két lány izgatottan visszavigyorgott rám, majd Sophi odasétált az egyik táskához, majd kihúzott belőle, egy fekete ruhát.

. (Ez volt Pezz ruhája)
- Tádááámm!! -mutatta maga elé a ruhát a lány, mire nekem azonnal leesett az állam.-Hogy tetszik? -kérdezte mosolyogva.
- Nagyon szép, de nem fogom felvenni.
- Mi??? Miért?? -"háborodott fel" Eleanor.
- Mert ki lesz belőle a seggem!
- Mivel ez egy mini ruha.-vágott vissza Sophi.-De amúgy nem lesz ki belőle a segged.
- Úgy fogok kinézni benne, mint egy bálna!
- Nem fogsz.-El.
- Ez nem az én stílusom csajok! Ez olyan....csajos...-fintorogtam.-És én nem vagyok csajos. Én egy tróger vagyok.-mutattam végig az öltözékemen.
- Hát itt az ideje, hogy változtassunk egy kicsit.-rakta egyik kezét a vállamra Eleanor.
- Főleg, ha megakarod hódítani Zayn szívét.-kacsintott Sophia.
- Csajok! Zayn, csak jó pasi. Van egy közös múltunk... Ennyi az egész. Nem akarok Tőle semmit.-néztem a két lányra.
- Persze-persze! Látni rajtad, hogy odáig meg vissza vagy érte.-jegyezte meg Sophi.
- Nézd! Lehet, hogy nem vagyunk ezer éve barátnők, de az ilyet kiszagoljuk Sophival.-mutatott a lányra, aki csak bólogatott.-Kristály tisztán látni lehet rajtad, hogy élsz-halsz érte.-mondta, mire én leütöttem a fejem. Nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy nekem ennyire tetszik Zayn. Mert be kell, hogy valljam, hogy nagyon is bejön. Csak mostanában megint bunkózik velem, és ez nagyon nem tetszik.
- Jó.-sóhajtottam.-Készülődjünk abba a buliba.
- Ez a beszéd kislány! -ölelt át fél kézzel El, mire én csak egy halvány mosolyt küldtem felé.
~ * ~
Épp, hogy felvettük a cipőinket, meghallottuk Niall hangját.
- Az Isten szerelmére csajok! Siessetek már, vagy itt hagyunk Titeket.-kiabált fel a szöszi.
- Egy perc! -szóltam vissza.
- Fél órával ezelőtt is ezt mondtátok! -kiabált vissza Lou.
- Fogd be Tomlinson! -szólt vissza Neki El.-Na! Akkor indulhatunk? -nézett ránk a lány, mire csak bólintottunk egyet. Eleanor sötétkék, comb középig érő ruhája tökéletesen illett a lány alakjához, ugyanígy Sophia ruhája is. A sminkemmel - amit Sophia csinált nekem - teljesen megvoltam elégedve. Pici alapozó, száj fény, füstös szemek, hatalmas szempillák. Egyszerűen imádtam. A hajam is nagyon tetszett, amit Eleanor alkotott. Dús és göndör. Nagyon tetszett. A lányokkal egymás mögött elindultunk lefelé a fiúkhoz, akik már harci díszben álltak a lépcső végében, és várták, hogy végre elkészüljünk. Mikor már a lépcsőn haladtunk a lányokkal nem mertem felnézni. Csak a lépcsőt figyeltem. Azért is, mert abban a magassarkúban simán pofára tudtam volna esni, meg zavarban is voltam, mert Eleanor és Sophia gyönyörűek voltak, míg én egy tehénnek éreztem magam abban a ruhában. Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is félénken felnéztem. Louis épp Eleanort tartotta karjai között, és adott Neki egy szenvedélyes csókot, míg Liam Sophia-val tette ugyanezt. Ránéztem a többi fiúra is, akik csak mosolyogtak, kivéve Zaynt. Ő csak állt, és engem bámult rezzenéstelen arccal. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemeibe, és szinte abban a percben el is vesztem bennük. Hirtelen mindenem remegni kezdett, a szám azonnal kiszáradt, és éreztem, hogy arcom pírba borul, amit szerintem Zayn is észrevett, mivel egy halvány, féloldalas mosoly kúszott ajkaira. Azonnal elkaptam róla a tekintetem, ami Harryn állapodott meg, aki vigyorogva méregetett engem.
- Mi van? -kérdeztem, mikor szemeimbe nézett.
- Semmi.-vigyorgott tovább.
- Tudom, hogy olyan vagyok, mint egy víziló. Nem kell kiröhögni.-morogtam, miközben a ruhám alját próbáltam lejjebb húzni.
- Pont, hogy nem. Elég...dögös vagy.-nyalta meg alsó ajkait vigyorogva, miközben ismét végigmért, én pedig azonnal elpirultam...ismét.
- Köszönöm.-mondtam inkább magamnak, mint Neki, miközben lehajtottam a fejem.
- Nem mennénk már? -szólalt meg Zayn kicsit feldúltabban, majd elindult az ajtó felé.
- Jobb, ha indulunk, mert Dulifuli mindjárt robban.-forgatta szemeit Harry.
- Te inkább fogd be a szád! -fordult vissza Zayn, miközben Harry mellkasának nyomta a mutatóujját.
- Mi van? -kérdeztem, mikor szemeimbe nézett.
- Semmi.-vigyorgott tovább.
- Tudom, hogy olyan vagyok, mint egy víziló. Nem kell kiröhögni.-morogtam, miközben a ruhám alját próbáltam lejjebb húzni.
- Pont, hogy nem. Elég...dögös vagy.-nyalta meg alsó ajkait vigyorogva, miközben ismét végigmért, én pedig azonnal elpirultam...ismét.
- Köszönöm.-mondtam inkább magamnak, mint Neki, miközben lehajtottam a fejem.
- Nem mennénk már? -szólalt meg Zayn kicsit feldúltabban, majd elindult az ajtó felé.
- Jobb, ha indulunk, mert Dulifuli mindjárt robban.-forgatta szemeit Harry.
- Te inkább fogd be a szád! -fordult vissza Zayn, miközben Harry mellkasának nyomta a mutatóujját.
~ * ~
Mikor beléptünk a szórakozó helyre azonnal megcsapta az orromat az alkohol, a cigi, és az izzadság szagának keveréke. Olyan volt, mintha a hangos zene a mellkasomból szólna, és onnan dübörögne. Egyszer csak annyit éreztem, hogy az előttem álló Niall megfogta a kezem, és a pult felé kezdett cibálni, az izzadt testeken keresztül. Mikor a pulthoz értünk, elengedett, leült egy székre, majd azonnal a pultos felé fordult. Én is követtem a példáját, így leültem mellé.
- Mit iszol? -hajolt fülemhez a kis szöszi, és próbálta túl kiabálni a hangos zenét.
- Mindegy. Válassz Te.-rántottam meg a vállam.
- Na! -állt fel mellőlem, miután megittuk az italunkat.-Ha nem haragszol, én megyek. Keresek valami csajt magamnak.-sóhajtott, miközben körbenézett.
- Oké. Menj csak.-mosolyogtam.-Aztán nehogy valami idióta, pénz éhes libát szedj fel! -ordítottam utána, ahogy elindult. Ő még visszafordult, bólintott egyet, kacsintott, majd tovább indult. Miután Niall eltűnt, elkezdtem pásztázni a tömeget. Kerestem a többieket, hogy mégis merre lehetnek, de nem találtam őket. Vállat rántva visszafordultam a pultos felé, majd kikértem az italomat.
Épp a negyedik pohárnál tartottam, amikor éreztem egy forró leheletet a nyakamon. Összerezzentem, majd megéreztem egy ismerős illatot, ami azonnal az ájulás szélére vitt.
- Ne igyál annyit! -dörmögte fülembe, majd óvatosan megpuszilta a nyakam. Épp, hogy ajkai súrolták az érzékeny bőrt, de én már megakartam halni. Mindenem elkezdett remegni, alig kaptam levegőt. Fejem hátraszegtem, behunytam a szemem, és csak élveztem a pillanatot.
- Ahogy érzem Te is ittál.-nyögdécseltem kábultan.
- Nem sokat.-mormolta.
- Pedig lehet érezni az alkohol szagát.
- Nem baj. Inkább gyere velem táncolni.-duruzsolta még mindig a nyakamba.
- Én? Táncolni? Ilyen sarkakon? -fordultam vele szembe.
- Ne mondd, hogy nem tudsz.-nevetett fel, majd leült mellém.
- Pedig nem tudok. Nem szoktam magassarkúkban járkálni. Egyenesen utálom őket.
- Ilyen téren nem változtál semmit.-mosolygott rám. Pár másodpercig, csak mosolyogva nézett engem, amitől megint zavarba jöttem. Miért van az, hogy ha csak rám néz már attól lángba borulok???????? -Nem jössz ki velem cigizni? -törtem meg végül a csendet.
- De.-bólintottam. Felállt mellőlem, lesegített a magas székről, majd megfogta a kezem, és a nagy tömegen keresztül elkezdett kifelé menni velem. Miután kiértünk én azonnal levettem a cipőmet nagy szitkozódások közepette, amin Zayn csak nevetett, majd felém nyújtotta a cigis dobozát, kivettem belőle egyet, meggyújtotta azt, majd csak élveztem, ahogy a nikotin bejut a tüdőmbe. Zayn hanyagul az épület falának támaszkodott, miközben beleszívott a cigarettájába, én pedig egyik kezemet keresztezve mellkasom előtt álltam vele szemben.
Már a cigim felénél tartottam, amikor láttam, hogy engem néz. Zavart a dolog, így próbáltam nem ránézni, de nem bírtam ki. Muszáj voltam nézni Őt.
- Mi az? -kérdeztem kicsit talán bizonytalanul.
- Gyönyörű vagy ebben a ruhában.-mosolyodott el halványan, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Köszönöm.-mondtam félénken. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam, így egy kicsit csend honolt kettőnk között.-Kérdezhetek valamit? -néztem fel rá.
- Persze.
- Miért vagy velem ilyen furcsa?
- Ezt, hogy érted? -kérdezett vissza, miközben eltaposta a csikket.
- Először egy bunkó fasz voltál velem - már bocsi. Aztán hihetetlenül kedves, és aranyos voltál, amikor beteg voltál, és ápolgattalak. Sőt, még utána is. Aztán megint elkezdtél nagyképűsködni velem. Folyton kerültél, és sokszor úgy néztél rám, mint a véres rongyra. Ha kérdeztem is Tőled valamit, csak egy szavas válaszokat adtál, és volt, hogy mogorván válaszoltál. Ma is ugyanilyen voltál, egészen mostanáig. Csak azt nem értem, hogy miért.-néztem a szemébe, majd a mondatom végére leütötte fejét.
- Ez...bonyolult.-sóhajtott.
- Ugyan már Zayn! Megfogom érteni.
- Dehogy fogod.-nevetett fel gúnyosan.
- Nem vagyok idióta.
- Nagyon jól tudom.
- Akkor meg?
- Na jó! Akkor most én kérdezek Tőled valamit.-nézett fel rám.-Mióta vagy együtt Harryvel?-lökte nekem kérdését. Azt hittem, hogy rosszul hallok.
- Micsoda? -ráncoltam össze a homlokom.
- Jól hallottad. Mióta vagytok együtt?
- Nem vagyunk együtt.
- Akkor miért lógtok annyit egymáson? Miért van mindig nálad?
- Mert barátok vagyunk. De jobban megfigyelted volna, akkor a többiek is mindig átjönnek.
- De Harry szinte minden nap.
- És? Ez miért baj?
- Nem baj. Csak nem értem, hogy miért nem vállaljátok fel a kapcsolatotokat.-hát ez hülye! Én és Harry? Ugyan már!
- Mert nincs mit felvállalnunk. Nem voltunk együtt soha sem, és nem is vagyunk. Úgy tekintek rá, mint például Louisra. Csak barátok vagyunk. De nem is értem, hogy miért magyarázkodok Neked.-túrtam zavarodottan a hajamba.
- Tényleg nem vagytok együtt? -kérdezte, miután ellökte magát a faltól, és közeledni kezdett felém.
- Tényleg.-nevettem fel kínomban. Ő elmosolyodott, majd közvetlen elém lépett. Egyszer csak annyit éreztem, hogy hatalmas kezeit, a derekamra helyezte, majd óvatosan magához húzott, de a szem kontaktus még mindig nem szakadt meg kettőnk között. A kezeim szorosan a mellkasának szorultak, amikor magához húzott.-Ez esetben bocsánat. -suttogta mosolyogva, majd hirtelen a semmiből megcsókolt. Ajkaival finom puszikat nyomott az enyéimre. A szívem majd' kiugrott a helyéről, és a légzésem is felgyorsult, de ahogy kezeim a mellkasán voltak, éreztem, hogy Neki is. Az idő egy pillanatra megállt körülöttünk. Mindent kizártam abban a pár másodpercben. Csak rá koncentráltam. Ha nem tartott volna, tuti, hogy összerogytam volna ott előtte. Levegő hiányában elváltunk egymástól, de én még mindig csukva tartottam a szemeim, a kezeim is a mellkasán voltak még, és még Ő is szorosan tartott magához. Éreztem, hogy az összes vér, ismét az arcomba szökik, amit szóvá is tett.-Már megint az a fránya pirosító, igaz? -nevetett fel halkan. Kinyitottam a szemeim, ránéztem, majd halványan elmosolyodtam.
- Ugye tudod, hogy ez nem helyes? -kérdeztem pár másodperc múlva, miután összeszedtem magam.
- Miért? -kérdezett vissza, miközben lehámoztam magamról kezeit.
- Mert mind a kettőnkben van alkohol.
- És? -nevetett.
- Fogadni mernék rá, hogy Te holnap nem fogsz emlékezni semmire.
- Dehogynem!
- Én nem így akarom ezt az első csókot kettőnk között. És ez még túl korai is.
- Ne már Perrie!
- Ne haragudj Zayn, de nekem ez nem megy.-néztem szemébe, majd felvettem a cipőmet, és visszamentem a szórakozó helyre.
Most biztos, hogy azt gondoljátok, hogy egy idióta vagyok, amiért visszautasítottam Zaynt. Van benne igazság, de én tényleg nem így akarom ezt. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, hiszen mindannyian tudjuk, hogy imádja a nőket, és én nem akarok csak egy kaland lenni a számára. Ha már belekezdünk ebbe az egészbe, akkor őszintén, és jól csináljuk, ne pedig úgy, hogy csak lefektet, másnap reggelre, meg eltűnik, aztán este meg egy másik csajjal bújik ágyba. Ez nekem nem gyere be. Nagy gondolkodásomban nem figyeltem, így nekimentem valakinek. Felnéztem az illetőre, és Harry zöld íriszei lestek rám. Biztos vagyok benne, hogy már hullarészeg volt, mert a pia szag csak úgy áradt belőle. Pár másodperc szerintem kellett Neki, amíg felismert, mert egy ideig csak bámult rám, aztán egy fáradt mosoly jelent meg az arcán, majd szorosan magához húzott.
- Héj, kislány! -ölelt magához.-Merre jártál?
- Szívtam egy kis friss levegőt.-toltam el magamtól.-De, ahogy látom Neked sem ártana.-fintorodtam el.
- Majd szívok, ha hazamegyünk.-vigyorgott.-De most gyere velem! -fogta meg kezemet.
- Hova?
- Táncolunk.
- Nem Harry, nem táncolunk.-állítottam meg.
- Miért? -biggyesztette le alsó ajkát.
- Mert totál részeg vagy. Gyere! Inkább üljünk le, és beszélgessünk.-fogtam meg kezét, és az egyik kanapé szerűség felé vonszoltam. Mikor a kanapéhoz értünk, Harryt szó szerint lelöktem rá, majd melléhuppantam.-Mivel etetnek téged? Rohadt nehéz vagy.-fújtam ki a levegőt.
- Ez nem zsír anyukám, hanem izom.
- Ja, persze.-forgattam szemeimet.
Már egy jó ideje a kanapén ültünk. Harry szerintem be is aludt, mert a fejét a vállamra helyezte, és csak mélyeket szuszogott. Fasza! Itt vagyok egy buliban, ahova nem is akartam eljönni, plusz még egy tohonya, részeg állat is csorgatja a nyálát a vállamra, és rajta kívül még nem is láttam más ismerőst a környékünkön. Hogy én mennyire utálom ezt! Remélem tudod Harry Styles, hogy ezért még holnap kinyírlak?! Épp Harryt löktem át a másik oldalra, amikor megpillantottam Zaynt. Épp egy hosszú barna hajú csaj dörgölte a valagát Zayn ölének, miközben Zayn a nyakát csókolgatta. Aztán, Zayn súgott valamit a csaj fülébe, majd kézen ragadta Őt, és a pulthoz mentek. Jobban mondva imbolyogtak. Látni lehetett rajtuk - főleg Zaynen -, hogy már nem keveset ittak. Leültek egy-egy székre, Zayn beszélt valamit a pultosnak - gondolom, hogy mit kértek -, közben a csaj simogatta Zayn jobb combját, majd Zayn visszafordult a csajhoz. Valamit mondott annak a...nőnek, majd nagy nevetések közepette megcsókolta a lányt. Fájt ezt végignézni. Nagyon megkedveltem a srácot, és még egy órával ezelőtt engem csókolt meg az a görény, most meg már egy másik csajt fűzöget. Erről beszéltem! Oké, hogy én hajtottam el azzal az ürüggyel, hogy ez még korai, de ha komolyan akart volna engem, akkor nem azzal a libával enyelegne. Megelégeltem a dolgot. Odafordultam Harryhez, és óvatosan elkezdtem pofozgatni, hogy ébredjen már fel.
- Mi az? -morogta.
- Kelj fel!
- Miért?
- Mert én haza akarok menni, és nem akarlak itt hagyni.
- Oké.-nyöszörögte még fél álomban. Felálltam, felhúztam azt a nagy mamlaszt, jobb karját a nyakam köré raktam, bal kezemet a bal oldalára helyeztem, és úgy vonszoltam magammal keresztül a sok emberen egészen addig, ameddig ki nem értünk.
- Kösz, hogy segítettél.-morogtam, majd nekidöntöttem a falnak, de Ő elkezdett lefelé csúszni. Még végignéztem, ahogy lassan csúszik a fal mentén, egészen a földig, majd amikor már láttam, hogy ülve elaludt megrántottam a vállam, és elővettem a mobilom, kikerestem Eleanor számát, majd tárcsázni kezdtem.
- Hol vagy? Egész este nem láttalak! -hallottam barátnőm aggódástól teli hangját a vonal másik végén.
- Jól vagyok. Kint vagyok az épület előtt, és már mennék haza. Ti nem akarnátok jönni?
- De, megyünk. Viszont nem tudnál segíteni? Louis totál elázott Niallel egyetemben, Zaynt meg nem találjuk sehol sem Harryvel együtt.
- Nem tudok visszamenni. Harry itt van velem. Ő is ki van bukva. Most épp a földön ülve alszik. Zaynt meg utoljára a pultnál láttam, egy csaj társaságában.-fintorodtam el.
- Hogy mi? Zayn becsajozott?
- Nagyon úgy néz ki.-sóhajtottam.- Na, de mindegy. Majd ezt még megbeszéljük. Csak kaparjátok össze a srácokat, és menjünk.
- Rendben. Akkor várjatok meg az épület előtt.
- Oké.-mondtam, majd bontottam a vonalat. Miután elraktam a telefonom, ismét elkezdtem Harryt észhez téríteni.-Gyerünk Styles! Kapd össze magad!
- Még egy kicsit! -nyöszörögte álmosan.
- Nincs még egy kicsit! Kelj fel, vagy itt hagylak!
- Miért vagy velem ilyen gonosz?
- Nem vagyok gonosz. Na de gyere! -fogtam meg kezét.-Kelj fel! -rángattam, de semmi.-Kellj. Már. Fel.-tagoltam nyögdécselve minden egyes szót, mert iszonyú nehéz volt ez a majom.-Harry! Kérlek!
- Jó, kelek már! -morogta, majd megpróbált felállni, de visszaesett, így magára rántott.
- Haha! Helló szépségem! -vigyorgott rám csukott szemekkel.
- Baszd meg magad Styles! -morogtam, miközben próbáltam lemászni róla, ám ekkor kinyílt az épület ajtaja. Végignéztem az embereken; Elenaor leesett állal bámult minket, Sophiával, és Liammel egyetemben, Niall fél álomban volt Sophia hóna alatt, míg Louis röhögött rajtunk El karjai között, Zayn pedig haragosan figyelt minket, miközben Liamre volt támaszkodva. Állkapcsa megfeszült, szemei villámokat szórtak, kezei ökölbe szorultak. Ennek mi baja van? Nagy nehezen lekúsztam Harryről, felálltam, és felcibáltam Őt, majd se szó, se beszéd lehajtott fejjel, Harryt magam után vonszolva igyekeztem Liam kocsijához. Nem kellett szólnom senkinek, szépen jöttek utánam, de a zavarodottság - Zayn esetében a harag - ugyanúgy az arcukon ragadt.
Liam kinyitotta a kocsiját, beültettük oda Niallt, Harryt, és Louist, Liam pedig beült a volán mögé, majd odasétáltunk El kocsijához, a lányokkal betuszkoltuk Zaynt a hátsó ülésre, Sophi beült Zayn mellé, majd mi is szépen beültünk a kocsiba, Eleanorral, és elindultunk hazafelé.
- Még egy kicsit! -nyöszörögte álmosan.
- Nincs még egy kicsit! Kelj fel, vagy itt hagylak!
- Miért vagy velem ilyen gonosz?
- Nem vagyok gonosz. Na de gyere! -fogtam meg kezét.-Kelj fel! -rángattam, de semmi.-Kellj. Már. Fel.-tagoltam nyögdécselve minden egyes szót, mert iszonyú nehéz volt ez a majom.-Harry! Kérlek!
- Jó, kelek már! -morogta, majd megpróbált felállni, de visszaesett, így magára rántott.
- Haha! Helló szépségem! -vigyorgott rám csukott szemekkel.
- Baszd meg magad Styles! -morogtam, miközben próbáltam lemászni róla, ám ekkor kinyílt az épület ajtaja. Végignéztem az embereken; Elenaor leesett állal bámult minket, Sophiával, és Liammel egyetemben, Niall fél álomban volt Sophia hóna alatt, míg Louis röhögött rajtunk El karjai között, Zayn pedig haragosan figyelt minket, miközben Liamre volt támaszkodva. Állkapcsa megfeszült, szemei villámokat szórtak, kezei ökölbe szorultak. Ennek mi baja van? Nagy nehezen lekúsztam Harryről, felálltam, és felcibáltam Őt, majd se szó, se beszéd lehajtott fejjel, Harryt magam után vonszolva igyekeztem Liam kocsijához. Nem kellett szólnom senkinek, szépen jöttek utánam, de a zavarodottság - Zayn esetében a harag - ugyanúgy az arcukon ragadt.
Liam kinyitotta a kocsiját, beültettük oda Niallt, Harryt, és Louist, Liam pedig beült a volán mögé, majd odasétáltunk El kocsijához, a lányokkal betuszkoltuk Zaynt a hátsó ülésre, Sophi beült Zayn mellé, majd mi is szépen beültünk a kocsiba, Eleanorral, és elindultunk hazafelé.



