Amióta hazaértem csak Zaynen kattog az agyam. Eddig folyamatosan bunkó volt velem, most meg volt pár jó pontja; először is megmentett attól a görénytől - még, ha nem is tudta, hogy én vagyok az -, utána bocsánatot kért, sőt még el is hívott vacsorázni! Ez a fiú elég érdekes. És az igazat megvallva valami vonz hozzá. Itt, most nem a külsejére gondolok, hanem...nem is tudom. Talán a legmegfelelőbb szó az, hogy valami közünk van egymáshoz. Fogalmam sincs, hogy mi, de ezt érzem.
Lenéztem magam mellé az ágyra... A kép még mindig ott pihent. Kezembe vettem, és megint csak nézegettem.
Már elakartam rakni a fiókba, amikor észrevettem, hogy valami van a hátuljára írva. "Örökké." De ez nem az én kézírásom volt. Valaki másé. Miért van az ott? És ki írta rá? Gondolkodásomból a csengő hangja zökkentett ki. Ez biztos Zayn lesz. Gyorsan elraktam a képet vissza a helyére, majd leszaladtam az emeletről. Kinyitottam az ajtót, és Zayn állt velem szemben.
- Szia! -mosolygott. Oh! Az a mosoly! Iszonyat szexi! Hogy...mi van? Szexi???? Perrie állj le! Totál megbolondultál! Szólt egy kis hangocska a fejembe.
- Szia! -köszöntem félénken.
- Meleged van? -kérdezte vigyorogva, miközben beengedtem.
- Nem. Miért? -ráncoltam össze a homlokom.
- Csak, mert picit mintha piros lenne az arcod.-vigyorgott tovább. Ne már, hogy elpirultam! Egyáltalán mi az, hogy MIATTA pirultam el? Jó, mondjuk igaz, hogy már kezd helyes lenni, de akkor is!!!
- Az...az csak pirosító.-próbáltam menteni a menthetőt.
- Ahhha...-kuncogott.
- Ömm...ja....-dörzsöltem az alkarom.-Vetkőzz le nyugodtan! Mármint...vedd...vedd le a pulcsidat, ha... ha meleged van.
- Oké.-nevetett ismét. Istenem Perrie! De idióta vagy!
- Kérsz valamit?
- Egy pohár víz jól esne.-mondta, miközben levette magáról a belebújós pulcsiját. Ahogy húzta le magáról a sötét anyagot kicsit a pólója is feljebb csúszott, így egy picit kilátszott az izmos hasa.
- Ömm...oké..-tértem magamhoz.-Akkor...hozom. Addig...addig ülj le a nappaliba, ha gondolod.
- Rendben-mosolyogva bólintott egyet.
Miután töltöttem kér pohárba vizet, visszaindultam Zaynhez. Épp, hogy megfordultam, és léptem egyet, elcsúsztam, és az összes víz a pólómon landolt, a poharak pedig összetörtek.
- Bassza meg! Ilyen nincs! -morgolódtam.
- Minden oké? -hallottam Zayn hangját.
- Igen. Persze. Mindjárt megyek.-válaszoltam. Mikor viszont álltam volna fel, beletenyereltem az üvegszilánkokba.-Picsába! -kiáltottam fel. Ezt nem hiszem el! Ez nem az én napom!
- Jesszus! Jól vagy? -felnéztem, és láttam, hogy Zayn már "rohan" felém. Leguggolt elém, és megnézte a kezeim.
- Minden oké. Megmaradok.-válaszoltam.
- Van valami kötszered?
- A fürdőben.
- Akkor gyerünk! Hozzuk rendbe a kezed.-mondta, majd segített felkelni a földről.
Felmentünk a fürdőbe, Ő kivette a szekrényből az elsősegélydobozt, közben megnyitotta a csapot, hogy dugjam alá a kezem.
- Ma már másodjára segítesz rajtam.-néztem rá, miközben Ő a tenyeremre koncentrált. Erre csak halványan elmosolyodott, de még mindig a kezemet figyelte.-Köszönöm.-mondtam, mire nem mondott semmit, csak rám nézett, picit ismét elmosolyodott, majd aprót bólintott.
- Lehet, hogy tudnék még valamiben segíteni.-vigyorgott.
- Miben? -húztam fel mind a két szemöldököm.
- Adhatnék neked egy tanácsot.
- Milyen tanácsot?
- Mondjuk, hogy ha végeztünk a kezeddel, akkor átvehetnéd a pólód.-mosolygott.-Tudod a fehér textil, és a víz nincsenek jó barátságban. Nem mintha zavarna a dolog, csak gondoltam szólok.-nevetett. Lenéztem a pólómra, és az egész átlátszott!
- Ilyenkor áldom azt az embert, aki feltalálta a melltartót.-mondtam halál komolyan, amin Zayn csak még jobban nevetett.-Ne nevess! -nevettem már én is.
- Oké.-nevetett tovább.
Ahogy finoman itatta fel a vért a tenyeremről egy vattával, jobban szemügyre tudtam venni; tökéletes arc...izmos kezek....sok tetoválás... Igazi rossz fiú, akiket én annyira szeretek.
- Látom szereted a tetkókat.-néztem a kezét.
- Igen.-mosolygott.
- Csak a kezeiden vannak?
- Van a lábamon is, meg a felsőtestemen is. Sőt hátul a nyakamon is van.
- Majd megmutatod őket? -néztem rá, mint egy óvodás.
- Meg.-kuncogott.-És Te szereted őket?-kérdezte kis szünet után.
- Igen, nagyon. Gyengéim a tetkós pasik. Az olyan...rossz fiús. És én szeretem a rossz fiúkat.-nevettem.
- És van is tetoválásod?
- Nincs még. Csak piercingem van.-mutattam az orromra.
- Én meg csípem a piercinges csajokat.-nézett rám vigyorogva.
- Az--az nagyon jó.-mondtam, amin Ő csak nevetett.-Most mi az?
- Megint előbukkant a pirosítód.-francba!
~ * ~
Már a szobámban ülünk az ágyon, és beszélgetünk. Zayn szépen rendbe rakta a kezem. Szinte nem is fájt. Olyan gyengéd volt. Még a végén kiderül, hogy egy gondoskodó, aranyos srác, akinek még érzései is vannak.
- Szóval...-ültem törökülésbe.-Milyen pár dolgot akartál nekem megmagyarázni?-kérdeztem.
- Elég nehéz nekem erről beszélni.-ütötte le a fejét.
- Valami mély nyomot hagyott benned?
- Nagyon is.
- Elmeséled? Vagy inkább nem akarsz róla beszélni?
- Elmesélhetem, hiszen megígértem.
- Rendben. Figyelek.
- Nos...volt egy lány. Nagyon szerettem. Az életem adtam volna érte. Sőt még most is! Gyönyörű lány.-mosolyodott el.-Majdnem egy évig alkottunk egy párt. Minden szép és jó volt. Egész addig, amíg nem kaptam egy telefont. Az unokatesója hívott fel, hogy balesete volt. Bementem abba a kórházba, ahova vitték. Kiderült, hogy kómába esett. Akkor nagyon padlóra kerültem. Azt hittem, hogy ha leiszom magam, vagy ha belövöm magam, akkor jobb lesz. De ez nem így történt. Csak rosszabbodott a helyzet. A lány unokatesója ezután megtiltotta, hogy találkozzak vele - ami valljuk be, érthető. Öt év telt el a baleset óta. Azóta nem is hallottam a lány felől, csak egyszer.
- Nagyon sajnálom Zayn.-éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe. Meghatott az, amit mondott. Igaz, hogy szemét volt velem, de megsajnáltam Őt. Láttam az arcán, hogy még mindig szenved a lány hiánya miatt.
- Nem kell.-mosolygott rám.-Most már tudom, hogy jól van a lány. És ez nekem mindennél többet jelent.
- És...miért voltál velem olyan goromba?
- Talán...a drogok hiánya miatt. De ma mindenkivel ilyen voltam. Amit őszintén megbántam.
- Próbálsz leállni a drogokkal?
- Igen. Most, hogy megint megtaláltam a lányt, próbálom visszaszerezni. És ez csak úgy fog menni, ha leállok az ivászattal meg a drogokkal.
- Ő volt az első barátnőd?
- A második. Előtte volt még egy lány. De az csak gyerekszerelem volt.
- Vele már komolyabb volt?
- Komolyabb érzéseim voltak iránta, igen.
- És azóta nem is volt barátnőd?
- Nem vagyok rá büszke, de azóta csak egy éjszakás "kapcsolataim" voltak.
- Értem.
- Na és veled mi a helyzet? Van barátod?
- Nem, nincs.
- Mióta?
- Nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy volt-e.-az utolsó mondatomat szinte suttogva mondtam.
- Hogy-hogy?
- Ez egy hosszú történet.-sóhajtottam.
- Azt hiszem, hogy tudom, hogy miről beszélsz?
- Igen? -csodálkoztam.
- Nem emlékszel semmire a múltadból.
- Mi? Te ezt honnan tudtad? -azonnal ledöbbentem.
- Ömm... Mindegy. Nem lényeg. Én inkább, most megyek.-állt fel.-Későre jár.-indult az ajtó felé.
- Várj! Zayn! -pattantam fel a helyemről, és utána szaladtam.-Miről beszéltél az előbb?
- Semmiről. Felejtsd el! -vette fel a pulcsiját.
- De Zayn...
- Hygjuk Perrie.-bújt a cipőjébe.
- Zayn! Mondd el, hogy mi volt ez! -veszekedtem vele, közben pedig az ajtó elé álltam, hogy ne tudjon kimenni.
- Jó éjt Perrie! -puszilta meg a homlokom, majd finoman arrébb tolt, majd kilépett a házból.
- Zayn gyere vissza! -kiabáltam utána.
- Kutass a szekrényekben! Vagy gondolkozz! Megtalálod a választ a kérdéseidre! -szólt vissza, majd eltűnt a sötétben.
Mi a szar volt ez???? Honnan tudja, hogy nem emlékszek semmire? És mi az, hogy gondolkozzak? Miről beszélt ez a srác? "Kutass a szekrényekben!... Gondolkozz!" Csak ezek a mondatok jártak a fejemben. Felrohantam a szobámba, és elkezdtem kutatni. Minden egyes szekrényt felforgattam, de sehol nem volt semmi. Aztán benéztem az ágyam alá, ahol találtam egy sötétbarna színű fa ládikát, ami kulccsal volt lezárva. Csak az volt a baj, hogy nem volt meg a kulcs. Beszaladtam a fürdőbe, kerestem egy hullámcsatot, majd visszasiettem a szobámba. Feldobtam a ládát az ágyamra, majd megpróbáltam kinyitni. Nagy nehézségek, és káromkodás után sikerült kinyitnom. A tetején csak családi fotók voltak. Anyuékról...nagyszüleimről... Aztán érdekesebb dolgokat találtam. Volt egy kép, amin épp Liammel fagyiztunk. Aztán jött egy másik; Niallel teli szájjal vigyorgunk. A következőn Harry puszit ad nekem. A másikon én adok puszit Louisnak. Aztán Zayn a hátán visz. Josh-sal és Zaynnel hóembert építünk. Tábortűz, ahol Niall gitározik, Josh pedig két botot tart a kezében, és - szerintem - dobol egy farönkön. Zaynnel csókolózunk, a háttérben pedig Josh és Niall mutogatnak. Harry, Liam, és én. Zayn ki sminkelve, közben én puszit adok neki. Harry festi a körmöm. Mik ezek a képek? Aztán találtam egy kis cetlit...
- A második. Előtte volt még egy lány. De az csak gyerekszerelem volt.
- Vele már komolyabb volt?
- Komolyabb érzéseim voltak iránta, igen.
- És azóta nem is volt barátnőd?
- Nem vagyok rá büszke, de azóta csak egy éjszakás "kapcsolataim" voltak.
- Értem.
- Na és veled mi a helyzet? Van barátod?
- Nem, nincs.
- Mióta?
- Nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy volt-e.-az utolsó mondatomat szinte suttogva mondtam.
- Hogy-hogy?
- Ez egy hosszú történet.-sóhajtottam.
- Azt hiszem, hogy tudom, hogy miről beszélsz?
- Igen? -csodálkoztam.
- Nem emlékszel semmire a múltadból.
- Mi? Te ezt honnan tudtad? -azonnal ledöbbentem.
- Ömm... Mindegy. Nem lényeg. Én inkább, most megyek.-állt fel.-Későre jár.-indult az ajtó felé.
- Várj! Zayn! -pattantam fel a helyemről, és utána szaladtam.-Miről beszéltél az előbb?
- Semmiről. Felejtsd el! -vette fel a pulcsiját.
- De Zayn...
- Hygjuk Perrie.-bújt a cipőjébe.
- Zayn! Mondd el, hogy mi volt ez! -veszekedtem vele, közben pedig az ajtó elé álltam, hogy ne tudjon kimenni.
- Jó éjt Perrie! -puszilta meg a homlokom, majd finoman arrébb tolt, majd kilépett a házból.
- Zayn gyere vissza! -kiabáltam utána.
- Kutass a szekrényekben! Vagy gondolkozz! Megtalálod a választ a kérdéseidre! -szólt vissza, majd eltűnt a sötétben.
Mi a szar volt ez???? Honnan tudja, hogy nem emlékszek semmire? És mi az, hogy gondolkozzak? Miről beszélt ez a srác? "Kutass a szekrényekben!... Gondolkozz!" Csak ezek a mondatok jártak a fejemben. Felrohantam a szobámba, és elkezdtem kutatni. Minden egyes szekrényt felforgattam, de sehol nem volt semmi. Aztán benéztem az ágyam alá, ahol találtam egy sötétbarna színű fa ládikát, ami kulccsal volt lezárva. Csak az volt a baj, hogy nem volt meg a kulcs. Beszaladtam a fürdőbe, kerestem egy hullámcsatot, majd visszasiettem a szobámba. Feldobtam a ládát az ágyamra, majd megpróbáltam kinyitni. Nagy nehézségek, és káromkodás után sikerült kinyitnom. A tetején csak családi fotók voltak. Anyuékról...nagyszüleimről... Aztán érdekesebb dolgokat találtam. Volt egy kép, amin épp Liammel fagyiztunk. Aztán jött egy másik; Niallel teli szájjal vigyorgunk. A következőn Harry puszit ad nekem. A másikon én adok puszit Louisnak. Aztán Zayn a hátán visz. Josh-sal és Zaynnel hóembert építünk. Tábortűz, ahol Niall gitározik, Josh pedig két botot tart a kezében, és - szerintem - dobol egy farönkön. Zaynnel csókolózunk, a háttérben pedig Josh és Niall mutogatnak. Harry, Liam, és én. Zayn ki sminkelve, közben én puszit adok neki. Harry festi a körmöm. Mik ezek a képek? Aztán találtam egy kis cetlit...
Örökké szeretni foglak Pezz!
Zayn.
Találtam még egy képet, és még sok-sok képet, amin a fiúk is szerepeltek. Mi ez az egész? Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az arcomon folyik valami. Annyira felzaklatott ez az egész, hogy elkezdtem sírni.
Miután kicsit megnyugodtam elhatároztam, hogy átmegyek a fiúkhoz. Fogtam a táskám, beledobáltam az összes fényképet, levelet, és minden mást, ami a dobozban találtam, felöltöztem, majd elindultam a fiúkhoz.
~ * ~
Mikor a házhoz értem eszeveszettül nyomtam a csengőt, és dörömböltem az ajtón. Kis idő múlva hangokat hallottam, de én még akkor sem szálltam le a csengőről.
- Jesszusom! Megyek már! -hallottam Josh mérges hangját.-Perrie! Mit keresel itt? -dörzsölte a szemét. Ezek szerint már aludt.
- Mindenki itthon van? -nem is foglalkoztam a kérdésével.
- Igen.
- Bemehetek?
- Persze.-állt arrébb, hogy bemehessek.-Baj van?
- Szólnál a fiúknak?
- Hogyne, de történt valami?
- Elmondom, csak szólj a fiúknak kérlek! -erre nem mondott semmit, csak felment az emeletre, addig én leültem a nappaliba. Pár perc múlva Josh már a fiúkkal tért vissza.
- Kislány, én komolyan imádlak, de tudod, hogy mennyi az idő? -nyöszörgött az alsógatyás szöszi.
- Már bocs, de most nagyon nem tud érdekelni, hogy mennyi az idő.
- Történt valami? -kérdezte Liam, miközben leült mellém, és a többiek is helyet foglaltak.
- Igen Liam, történ!
- Micsoda?-Harry.
- Rájöttél, igaz? -kérdezte Zayn.
- Mik ezek? -nem is foglalkoztam Zayn kérdésével, csak kiborítottam az asztalra a képeket. Mindenki a kezébe vett egy-egy képet, és azonnal lesápadtak.-Ti vagytok a képeken velem?
- Igen, mi, de...-próbált magyarázkodni Louis, de én nem hagytam.
- Miért? Mi közöm van hozzátok? Ma találkoztunk először, de akkor miért vannak olyan képeim, amin veletek vagyok? -fakadtam ki.
- Perrie kérlek nyugodj meg! -próbált nyugtatni Liam.
- Magyarázzátok el, hogy mi ez az egész! -kiabáltam.
- Perrie! -sóhajtott Liam.-Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
- Hagyd Liam! Majd én.-szólalt meg Zayn, mire minden figyelmemet rá irányítottam.-Nos...kezdem a legelején. 13 éves lehettem, amikor megismertelek. Új lány érkezett a suliba. A tanár mellém ültetett Téged. Teltek a napok, és nagyon jóba lettünk. Én voltam a legjobb barátod. Aztán a középsuliba is együtt mentünk. Ott ismerkedtem meg a többiekkel is. Már nyolcadikban beléd voltam esve, de nem mondtam el neked. Aztán kilencedikben elhívtalak moziba, ahol össze is jöttünk.-mosolyodott el.-Mi így heten voltunk a legjobb barátok. Mindig együtt lógtunk. Emlékszel a lányra, akiről ma meséltem Neked? -kérdezte, mire én csak bólintottam egy aprót.-Az a lány Te vagy Perrie. Egy hónap híján lettünk volna egy évesek, amikor Liam felhívott, hogy baleseted volt. Egy téli napon a szüleiddel mentél volna valahova autóval, de karamboloztatok egy másik kocsival. Anyukád a helyszínen meghalt, apukád pedig a kórházban. Te két hétig kómában voltál. Akkor mind a hatan mélypontra kerültünk, de leginkább én - amit mondtam is Neked. Aztán ugye Liam eltiltott Tőled, de felhívott, amikor felébredtél. Viszont nem szolgált jó hírekkel. Azt mondta, hogy nem emlékszel semmire, és senkire. Még aznap bementem hozzád...vagyis mentünk. Próbáltuk elmagyarázni, hogy mi történt, de Te csak a szüleidet akartad, nekünk meg hittél, és elküldtél minket. Azt mondtad, hogy egyikőnkre sem vagy kíváncsi, és csak annyit akarsz, hogy ne keressünk soha többet. Mi pedig tiszteletben tartottuk a kérésedet, még ha nehezünkre is esett. Egészen idáig.-a végén már nagyon sírtam. De a többiek is megkönnyezték a dolgot.
- Igaz ez Liam? -néztem a fiúra, aki könnyes szemekkel nézzet vissza rám.
- Az utolsó szóig igaz.-suttogta.
- Annyira sajnálom.-zokogva felálltam Liam mellől, és Zayn karjaiba borultam.
- Mégis mit? -szipogta.
- Azt, hogy ide juttatalak. Miattam drogozol...iszol...cigizel... Miattam van az egész. Én vagyok az oka mindennek.
- Ne hibáztasd magad Pezz! -puszilt a hajamba.
- De igen! -engedtem el.-És Ti se haragudjatok rám fiúk! -fordultam a többiekhez.
- Nyugodj meg Perrie! Nem haragszunk rád. Igaz fiúk? -kérdezte Liam a többiektől.
- Egyáltalán nem haragszunk. Örülünk, hogy visszakaptunk.-állt fel Niall a helyéről, és szorosan megölelt.
~ * ~
- Perrie! Perrie ébresztő! -hallottam egy ismerős hangot. Kinyitottam a szemem, és Niall mosolygós arca tárult elém.
- Hmm?? -morogtam.
- Elaludtál a vállamon.-szólt Liam.-Menj fel valaki szobájába, és pihenj le.
- Mindjárt...-ásítás-megyek haza, csak összeszedem magam.
- Szerintem jobb lenne, ha most itt aludnál velünk.-Josh.
- Nem akarok zavarni. Meg a helyet sem akarom foglalni.
- Most szórakozol? Hol zavarnál ugyan? -szólt ismét Liam.
- De még semmi cuccom sincs itt.
- Majd valamelyikőnk ad neked pizsamának valót.
- Jó. Rendben. De csak, akkor ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz! -szólalt meg végre Louis is.
- És... Zayn merre van? -néztem körül.
- A konyhában.-mondta Harry.
- Oké. Akkor mindjárt jövök.-mondtam, majd felálltam Liam mellől, és elindultam a konyha felé. Mikor beértem láttam, hogy Zayn az asztalnál ül, könyökeivel támaszkodott az asztalon, és a karkötőivel babrált. Nem vett észre, így pár másodpercig csak néztem Őt.-Szia! -köszöntem végül, de csak halkan. Felém nézett, és halványan elmosolyodott.
- Szia! Felkeltél?
- Ühüm. Zavarlak?
- Nem, dehogy! Ülj csak le.
- Beszélhetnénk? De valami nyugisabb helyen, ahol kisebb az esélye, hogy megzavarnak.
- Persze. Menjünk fel a szobámba.-állt fel az asztaltól. Én csak bólintottam egyet, majd elindultunk a szobájába. Mikor beértünk mondta, hogy üljek le a hatalmas franciaágyára. Leültem, Ő pedig mellém.-Szóval? Miről szeretnél velem beszélni?
- Nem is tudom... Egyszerűen...alig tudom felfogni ezt az egészet. Hihetetlen, hogy Te és én valaha együtt voltunk. Amikor először mondtad, el sem akartam hinni. Aztán elkezdtem gondolkozni. Így már értelmet nyert a kis cetli is, meg a kép is, ami a szekrényemben van, és aminek a hátuljára az van írva, hogy örökké. Na meg persze a többi kép is logikus most már. De mégis annyira hihetetlen.
- Van róla fogalmam, hogy most mit érezhetsz. Össze vagy zavarodva.
- Igen. Nagyon is. És lelkiismeret furdalásom is van.
- Miért?
- Mert...mert, hogy akkor csak úgy elküldtelek Titeket. Főleg Téged, aki elméletileg a barátom volt.
- Nézd Perrie! Ez miatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. Nem emlékeztél ránk. Nem tudtad, hogy kik vagyunk.
- De Zayn! Majdnem egy évig voltunk együtt! És én semmire sem emlékszem ebből az egy évből! Egyetlen napra sem.-kezdtem ismét könnyezni.-És a tudat, hogy miattam vagy most ott, ahol vagy...egyszerűen kikészít. Annyira nagyon sajnálom Zayn.-zokogtam.
- Hé! -ölelt át.-Ne sírj!
- De elbasztam az életed, hát nem érted? -szorítottam két oldalt a pólóját.
- Nem basztad el az életem. Megtanítottál szeretni. És ez alatt az öt év alatt nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád.
- Komolyan mondod Zayn? -szipogtam.
- Igen.-suttogta.
- Ennyire szerettél engem?
- Nagyon szerettelek Perrie.
- Annyira rossz, hogy nem emlékszek azokra az időkre.
- Ez nem a Te hibád.-simogatta a hátam. Egy jó ideig még ölelkeztünk, majd mikor már megnyugodtam elengedett.
- Zayn! Nagy baj lenne, ha ma itt aludnék? -kérdeztem.-A fiúk mondták, hogy aludjak itt, de gondoltam Téged is megkérdezlek.
- Nyugodtan itt aludhatsz.-mosolygott.-Engem ugyan nem zavarna.
- Köszi.-mosolyogtam halványan. Ő erre csak bólintott egy aprót, és elmosolyodott.-Na, akkor én megyek is. Hagylak aludni.-álltam fel az ágyról.
- Hova mész? -kérdezte.
- Kérek Liamtől valami pizsama szerűt. Meg meghúzom majd magam a kanapén.-válaszoltam.
- Adok én pizsamát. Meg itt is aludhatsz nálam. Elég nagy ez az ágy.
- A pizsamát azt megköszönném, de szerintem jó lesz nekem a kanapén is.-mosolyogtam.
- Biztos vagy benne?
- Igen.-bólintottam.
- Rendben. Akkor keresek valami ruhát.-állt fel az ágyról, majd a szekrénye felé indult.-Jó lesz, ha adok egy pólót meg egy rövidnadrágot? -kérdezte, miközben a szekrényében kutatott.
- Persze.-válaszoltam. Pár másodperc után a kezembe adott egy fekete pólót meg egy fehér rövidnadrágot.-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Nincs mit.-mosolygott vissza.
- A...fürdőt megtudnád nekem mutatni?
- Van a szobámhoz is egy, meg van egy kint a folyosón is. Melyiket szeretnéd?
- Nekem mindegy. Jó lesz a Tiéd is, ha nem gond.
- Akkor ott, az az ajtó lesz az.-mutatott egy fehér ajtóra.
- Oké. Köszi.-mosolyogtam, majd elindultam a fürdőbe.
- Ha valamire szükséged van, akkor csak szólj.
- Rendben.-mondtam, majd magamra zártam az ajtót. Levettem a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a hideg, és a meleg vizet, majd csak élveztem, ahogy a langyos víz végigfolyik a testemen. Pár percig csak a csempének dőlve álltam, és lazítottam. Miután rendesen lezuhanyoztam, elzártam a csapot, és már léptem volna ki a kabinból, amikor is eszembe jutott, hogy nem kaptam törölközőt.-Zayn! -szóltam ki a fiúnak.
- Tessék? -szólt vissza.
- Nem kaptam törülközőt.
- Oh! Tényleg. Egy perc.-mondta. Pár másodperc múlva kopogott is az ajtón.
- Bemehetek?
- Ömm.... Igen.-szóltam kicsit félénken.
- Ott lesz a mosdókagyló mellett.-mondta, majd már csak annyit hallottam, ahogy becsukta az ajtót. Óvatosan kidugtam a fejem a kabinból, hogy megbizonyosodjak róla, hogy már kiment. Mivel rajtam kívül nem volt bent senki, ezért gyorsan kiléptem a zuhany alól, majd megszárítottam, és felvettem Zayn ruháit, amiket adott. Miután mindennel készen voltam, megfogtam a ruháim, és kibattyogtam a fürdőből.
- Gyors voltál.-mosolyogva emelte át a tekintetét a tévéről rám.
- Igyekeztem.-mosolyogtam vissza.-Ömm...köszönöm a ruhákat meg minden.
- Nincs mit.-mosolygott tovább. Pár pillanatig, csak csendben bámultuk egymást. Ő mosolygott, én meg csak néztem Őt.
- Ömm...-tűrtem egy tincset a fülem mögé.-Jó illata van a tusfürdődnek.-szép volt Perrie! Ennél hülyébb témát nem is hozhattál volna fel. Idióta.
- Tetszik? -vigyorgott.
- Ühüm.-bólintottam.
- Akkor jó.-mosolygott.-Most már olyan illatod van, mint nekem.-nevetett.
- Igen.-picit én is nevettem. Ezután ismét csak néztük egymást.-Na, de én...megyek... Kérek Liamtől valami takarót meg párnát.
- Oké.-bólintott.
- Még egyszer, köszi.-nyitottam ki az ajtót.
- Szívesen.-mosolygott, majd én kiléptem a szobájából. Nem tudtam elindulni a szobája elől. Csak álltam, az ajtó előtt, és néztem ki a fejemből.
Oh Istenem! Azt hiszem, hogy bejön nekem ez a fiú. Sokkal jobban tetszik, ha ilyen kedves velem, mint most is. És a tudat, hogy egyszer együtt voltunk....pici mosolyt csal az arcomra, de mégsem. Szeretnék emlékezni arra az időre. Biztos, hogy nagyon jó volt.
Nagy nehezen összeszedtem magam, majd bekopogtam Liam szobájába. Megkértem, hogy adjon nekem valami takarót, meg párnát. Először ellenkezett velem. Azt akarta, hogy majd én aludjak az Ő szobájában, Ő pedig majd lemegy a kanapéra, de nem engedtem neki. Nagy könyörgések után adott egy takarót meg párnát, majd lekísért a nappaliba. Én lefeküdtem a kanapéra, Ő pedig leült a lábamhoz. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán jó éjt kívántunk egymásnak, megpuszilta a homlokom, és felment aludni, kis idő múlva pedig én is elaludtam, úgy, hogy Zayn pólójának a nyakát szagolgattam, ami rajtam volt. Olyan jó az illata.
- Komolyan mondod Zayn? -szipogtam.
- Igen.-suttogta.
- Ennyire szerettél engem?
- Nagyon szerettelek Perrie.
- Annyira rossz, hogy nem emlékszek azokra az időkre.
- Ez nem a Te hibád.-simogatta a hátam. Egy jó ideig még ölelkeztünk, majd mikor már megnyugodtam elengedett.
- Zayn! Nagy baj lenne, ha ma itt aludnék? -kérdeztem.-A fiúk mondták, hogy aludjak itt, de gondoltam Téged is megkérdezlek.
- Nyugodtan itt aludhatsz.-mosolygott.-Engem ugyan nem zavarna.
- Köszi.-mosolyogtam halványan. Ő erre csak bólintott egy aprót, és elmosolyodott.-Na, akkor én megyek is. Hagylak aludni.-álltam fel az ágyról.
- Hova mész? -kérdezte.
- Kérek Liamtől valami pizsama szerűt. Meg meghúzom majd magam a kanapén.-válaszoltam.
- Adok én pizsamát. Meg itt is aludhatsz nálam. Elég nagy ez az ágy.
- A pizsamát azt megköszönném, de szerintem jó lesz nekem a kanapén is.-mosolyogtam.
- Biztos vagy benne?
- Igen.-bólintottam.
- Rendben. Akkor keresek valami ruhát.-állt fel az ágyról, majd a szekrénye felé indult.-Jó lesz, ha adok egy pólót meg egy rövidnadrágot? -kérdezte, miközben a szekrényében kutatott.
- Persze.-válaszoltam. Pár másodperc után a kezembe adott egy fekete pólót meg egy fehér rövidnadrágot.-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Nincs mit.-mosolygott vissza.
- A...fürdőt megtudnád nekem mutatni?
- Van a szobámhoz is egy, meg van egy kint a folyosón is. Melyiket szeretnéd?
- Nekem mindegy. Jó lesz a Tiéd is, ha nem gond.
- Akkor ott, az az ajtó lesz az.-mutatott egy fehér ajtóra.
- Oké. Köszi.-mosolyogtam, majd elindultam a fürdőbe.
- Ha valamire szükséged van, akkor csak szólj.
- Rendben.-mondtam, majd magamra zártam az ajtót. Levettem a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a hideg, és a meleg vizet, majd csak élveztem, ahogy a langyos víz végigfolyik a testemen. Pár percig csak a csempének dőlve álltam, és lazítottam. Miután rendesen lezuhanyoztam, elzártam a csapot, és már léptem volna ki a kabinból, amikor is eszembe jutott, hogy nem kaptam törölközőt.-Zayn! -szóltam ki a fiúnak.
- Tessék? -szólt vissza.
- Nem kaptam törülközőt.
- Oh! Tényleg. Egy perc.-mondta. Pár másodperc múlva kopogott is az ajtón.
- Bemehetek?
- Ömm.... Igen.-szóltam kicsit félénken.
- Ott lesz a mosdókagyló mellett.-mondta, majd már csak annyit hallottam, ahogy becsukta az ajtót. Óvatosan kidugtam a fejem a kabinból, hogy megbizonyosodjak róla, hogy már kiment. Mivel rajtam kívül nem volt bent senki, ezért gyorsan kiléptem a zuhany alól, majd megszárítottam, és felvettem Zayn ruháit, amiket adott. Miután mindennel készen voltam, megfogtam a ruháim, és kibattyogtam a fürdőből.
- Gyors voltál.-mosolyogva emelte át a tekintetét a tévéről rám.
- Igyekeztem.-mosolyogtam vissza.-Ömm...köszönöm a ruhákat meg minden.
- Nincs mit.-mosolygott tovább. Pár pillanatig, csak csendben bámultuk egymást. Ő mosolygott, én meg csak néztem Őt.
- Ömm...-tűrtem egy tincset a fülem mögé.-Jó illata van a tusfürdődnek.-szép volt Perrie! Ennél hülyébb témát nem is hozhattál volna fel. Idióta.
- Tetszik? -vigyorgott.
- Ühüm.-bólintottam.
- Akkor jó.-mosolygott.-Most már olyan illatod van, mint nekem.-nevetett.
- Igen.-picit én is nevettem. Ezután ismét csak néztük egymást.-Na, de én...megyek... Kérek Liamtől valami takarót meg párnát.
- Oké.-bólintott.
- Még egyszer, köszi.-nyitottam ki az ajtót.
- Szívesen.-mosolygott, majd én kiléptem a szobájából. Nem tudtam elindulni a szobája elől. Csak álltam, az ajtó előtt, és néztem ki a fejemből.
Oh Istenem! Azt hiszem, hogy bejön nekem ez a fiú. Sokkal jobban tetszik, ha ilyen kedves velem, mint most is. És a tudat, hogy egyszer együtt voltunk....pici mosolyt csal az arcomra, de mégsem. Szeretnék emlékezni arra az időre. Biztos, hogy nagyon jó volt.
Nagy nehezen összeszedtem magam, majd bekopogtam Liam szobájába. Megkértem, hogy adjon nekem valami takarót, meg párnát. Először ellenkezett velem. Azt akarta, hogy majd én aludjak az Ő szobájában, Ő pedig majd lemegy a kanapéra, de nem engedtem neki. Nagy könyörgések után adott egy takarót meg párnát, majd lekísért a nappaliba. Én lefeküdtem a kanapéra, Ő pedig leült a lábamhoz. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán jó éjt kívántunk egymásnak, megpuszilta a homlokom, és felment aludni, kis idő múlva pedig én is elaludtam, úgy, hogy Zayn pólójának a nyakát szagolgattam, ami rajtam volt. Olyan jó az illata.






