Ja és még valami! Szeretném megköszönni az egyik legjobb barátnőmnek a segítségét! :) Nélküle nem biztos, hogy összejött volna ez a rész :) Szóval köszönöm Katus :) ♥
- Jó reggelt! -köszöntem még félálomból, miközben beletúrtam szőke, kócos tincseimbe.
- Jó reggelt! -mosolygott rám álmos tekintetével.-Hogy aludtál? -kérdezte két ásítás közepette.
- Egész jól.-mosolyogtam.
- Akkor oké.-biccentett egyet.-Kávét kérsz?
- Megköszönném.-ásítottam. Ő erre csak bólintott egyet, majd felállt az asztaltól, és öntött egy bögrébe nekem kávét, majd odahozta nekem.-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
- Nincs mit.
- Ömm...lehet valahol...cigizni? -kérdeztem picit félénken, miután megittam a kávémat.
- Cigizel? -a meglepettség azonnal kiült az arcára.
- Ühüm.-bólintottam.
- Hát...Zayn a hátsóajtónál szokott cigizni a tornácon.
- Akkor kimegyek, ha nem baj.-mosolyogtam.
- Menj csak.-mondta. Felálltam az asztaltól, majd elindultam a hátsóajtó felé. Mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy valaki már kint van. Sötét haja az ég felé meredt, közben bőszen fújta ki a füstöt.
- Szia! -köszöntem, miközben kiléptem az ajtón.
- Szia! -köszönt vissza halvány mosollyal az arcán. Ahogy leültem mellé az egyik székre, láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Elég sápadt volt, és a hangja kicsit furcsa is volt.-Mi az? -kérdezte, mikor észre vette, hogy Őt nézem.
- Beteg vagy?
- Ja. Szerintem megfáztam.-húzta száját.
- És Te egy szál pólóban ülsz itt kint?
- Valahol csak kell cigiznem.-nevetett.
- Elszívtuk a cigit, és mész befelé! Én meg majd főzök Neked teát meg levest.
- Elszívtuk? Nem csak én cigizek?
- Hát...mindjárt nem leszel egyedül.-nevettem, majd vettem volna elő a kis dobozkát, de rájöttem, hogy nem hoztam ki magammal.-Mindjárt jövök.-álltam fel a helyemről.
- Hova mész? -kérdezte.
- Kihozom a cigim.
- Adok én.-nyújtotta felém a dobozát.
- Köszi.-léptem elé, majd elvettem egy szálat Tőle.
- Mióta szívod? -kérdezte, miközben leültem a helyemre.
- Mióta kikerültem a kórházból.-válaszoltam, miután meggyújtotta a szálat.
- Értem.-bólintott, miközben kifújta a füstöt.-És...már jobban vagy? -fordult felém kis idő után.
- Miért nem lennék jól?
- Megnyugodtál a tegnapi után?
- Nagyjából. De....még mindig fura ez az egész.-sóhajtottam.
- Elhiszem. Nekem is furcsa, hogy újra itt vagy. Öt év nem kis idő.-bámulta a kertet.
- Hát nem.-szívtam bele a cigimbe. Pár pillant után kinyílt az ajtó, és Liam lépett ki rajta.
- Nem akarok zavarni, csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy elmegyek. Louis sincs itthon, mert elment Eleanorhoz, Harryék meg vásárolgatnak.
- Oké.-mondta Zayn.
- Perrie addig maradsz, ameddig szeretnél. Örülnék is neki, ha megvárnál.-mosolygott.
- Rendben.-mosolyogtam.-Úgy is főzök még Zaynnek.
- Oké. Akkor majd jövök. Sziasztok! -köszönt el.
- Szia! -köszöntünk mi is.-Na gyere! -álltam fel a helyemről, majd elé léptem.-Menjünk be, mielőtt jobban megfázol.-nyújtottam felé a kezem.
- Oké.-mosolygott, majd a kezemet megfogva felállt, és bementünk a házba. Ő leült a kanapéra, bekapcsolta a tévét, én pedig kimentem a konyhába. Ahogy a konyhában foglalatoskodtam elkezdtem gondolkozni ezen az egészen. Érzek még valamit Zayn iránt? Oké, hogy helyes meg mit tudom én, de...szeretem még? És Ő érez még irántam valamit? Mi lesz ebből az egészből? Amikor megfogta a kezem, valami furcsa dolgot éreztem, de...nem hiszem, hogy az a szerelem lett volna. Csak jó volt hozzáérni.
- Zayn! Kész a leves meg a tea is! -szóltam a fiúnak, mikor mindennel elkészültem.
- Oké. Megyek.-válaszolta. Miközben Ő leült az asztalhoz, én szedtem egy tányérba levest, öntöttem egy bögrébe teát, majd elé raktam mindent.-Jól néz ki a leves.-figyelte a tányért, amit leraktam az asztalra.
- Remélem, hogy az íze is jó lesz.-nevettem, miközben leültem elé.
- Mindjárt megtudjuk.-kacsintott, majd merített egy kannál a levesből.-Ez nagyon jó! Mintha csak anyu főzte volna.-mondta, miután lenyelte az első kanál levest.
- Ízlik? -mosolyogva néztem, ahogy kanalazott még egyet.
- Nagyon.
- Akkor jó.-mosolyogva figyeltem tovább, ahogy mohón kanalazta a levest. Olyan volt, mint egy kisgyerek, akit behívott az anyukája ebédelni, de siet, mert megy ki a barátaival focizni a ház elé.-Kérsz még? -kérdeztem, mikor már befejezte.
- Nem, köszönöm.-állt fel, hogy berakja a mosogatóba a tányérját.
- Akkor idd meg szépen a teád, és feküdj le.
- Mindjárt, csak elmosom a tányérom.
- Majd én elmosom.-álltam fel, és Zayn mellé léptem.
- Perrie! Egy tányérról van szó.-mosolygott.
- Ne vitatkozz velem! -fogtam meg alkarját, majd elhúztam onnan.-Menj, idd meg a teád, és feküdj le!
- Oké anyu.-nevetett, majd leült az asztalhoz, és elkezdte iszogatni a teáját.
- Feküdj le!
- Nem.-vigyorgott.
- Zayn!
- Jó, oké, megyek már! -állt fel a helyéről a kezében a bögréjével.-De siess be hozzám a nappaliba.
- Oké.-nevettem.
Már a nappaliban vagyunk Zaynnel, és valami iszonyat rossz filmet nézünk a tévében. Elég nagy csend volt kettőnk között. Néha-néha tüsszent vagy köhögött egyet, én mondtam Neki egy "Egészség"-et, Ő megköszönte, és ennyi. Már egy ideje egymás mellett ülhettünk, amikor a fél szememmel láttam, hogy mintha remegne.
- Fázol? -kérdeztem.
- Egy kicsit.
- Nem vagy lázas?
- Nem tudom.-mondta, mire én a homlokára tapasztottam a kezem. Sajnálatos módon rá kellett jönnöm, hogy nagyon is lázas.
- Tűz forró a homlokod.-emeltem el kezem a homlokáról.-Van itthon lázcsillapítótok?
- Szerintem a konyhában az egyik szekrényben van.-mondta, miközben összefonta maga előtt kezeit.
- Akkor mindjárt hozok egyet.-mondtam, miközben felálltam mellőle, és kimentem a konyhába. Miután megtaláltam a keresett gyógyszert, öntöttem a bögréjébe teát, majd bevittem a gyógyszerrel együtt Neki. Ő gondosan bevette a fehér kis bogyót, miután megköszönte. Jó pár perc múlva ismét rátettem kezeim a homlokára.-Szerintem már lejjebb ment a lázad.-állapítottam meg.
- De még mindig fázok.
- Akkor hozok Neked egy pokrócot.-keltem volna fel Zayn mellől, de Ő óvatosan elkapta a kezem, majd visszahúzott maga mellé.
- Az is elég, ha csak hozzám bújsz.-féloldalas mosoly ült ki arcára, barna szemei játékosan csillogtak, én meg éreztem, hogy az összes vér, ami a testemben folyt, felfelé kezdett araszolni, majd az arcomnál megállapodott.
- Szerintem egy takaróval jobban járnál.-néztem gyönyörűen csillogó szemeibe.
- Kétlem.-vigyorgott.-Na gyere ide.-rakta oldalamra kezeit, majd finoman magához húzott. Fejem a mellkasára raktam, egyik kezem a hasán pihent, míg a másik kettőnk között volt beszorulva.-Köszönöm.-suttogta, majd belepuszilt hajamba.
- Mégis mit?
- Hogy itt vagy, és gondoskodsz rólam.
- Semmiség.
~ * ~
Lassan fújtam ki a füstöt ajkaimon, miután Zayn elaludt, és kijöttem a tornácra rágyújtani. Remélem, hogy hamar meggyógyul. Igazából...nem is tudom, hogy miért aggódok ennyire. Hiszen csak egy kis nátha! Meg...igazából nincs is köztünk semmi. Még a barátomnak sem mondhatnám. Csak egy ismerősöm. De, ha jobban a szívem mélyére nézek, akkor....talán mégsem csak egy ismerős. Mintha már kezdene fontossá válni számomra. Nem azt mondom, hogy szeretem vagy valami, csak...van, amikor jól érzem magam mellette.
- Szia! -hallottam egy mély hangot a fülem mögül, mire picit összerezzentem. Hátrafordultam, és láttam, hogy Harry az.
- Szia! -köszöntem vissza Neki.
- Dohányzol? -kérdezte, miközben leült mellém.
- Most már nem.-nyomtam el a csikket.-De amúgy ja. Szoktam.
- Mióta?
- Öt éve.
- És miért szoktál rá?
- Az elmúlt öt évben rengeteg rossz dolgon mentem keresztül. Szülők nélkül felnőni nem egyszerű. Barátaim megint nem voltak. Senkivel sem tudtam beszélni. Teljesen egyedül voltam. Aztán egyre csak inkább kezdtem rossz irányba fordulni.
- Hogy érted?
- Cigi...pia...verekedések...meg hasonló dolgok.
- Ha valaki öt-hat évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy Te ilyen leszel, tuti, hogy a képébe röhögtem volna.
- Változnak az idők és az emberek Hazza.-mosolyogtam.
- Minek neveztél? -kapta felém azonnal gyönyörű zöld íriszeit.
- Hazzának. Talán baj? -nevettem.
- Tudod, hogy ki ragasztotta rám ezt a nevet?
- Kéne?
- Te voltál az. Soha, senki sem nevezett így, rajtad kívül. És azóta nem is hallottam ezt a nevet.-nézett rám ledöbbenve.
- Úgy tűnik emlékeimnek egy része kezd visszajönni.-bámultam magam elé.
- Örülök, hogy én lehetek az első! -mosolyodott el halványan. Nem tudtam mit reagálni erre a mondatára. Csak ránéztem, és picit visszamosolyogtam rá.
- Isteni a levesed Pezz.-vágta ki Niall az ajtót, egy nagy vigyor kíséretében.
- Honnan veszed, hogy én főztem? -nevettem.
- Most mondta Zayn.
- Már felkelt?
- Aha. Louis felzavarta csóró gyereket.-nevetett.
- Akkor megyek. Megnézem, hogy van Zayn. Meg lecseszem Louist.-mondtam, miközben felálltam a helyemről.
-Oké.-nevettek. Mikor beléptem a nappaliba, Louist, Josht, és persze Zaynt pillantottam meg.
- Szia! -köszönt Louis és Josh egyszerre.
- Sziasztok! -köszöntem Nekik vissza.-Hogy vagy? -ültem le Zayn mellé.
- Valamivel már jobban.-mosolygott.
- Lázad van? -kérdeztem.
- Szerintem nincs.-mondta, miközben a homlokához értem.
- Szerintem sincs.
- Az isteni levesed életmentő volt.-nevetett.
- Vagy a lázcsillapító.-mosolyogtam.
- Vagy az, hogy hozzám bújtál.-suttogta fülembe, hogy csak én halljam. Hirtelen kezdett meleg lenni. Sejtettem, hogy elpirultam.
- Meleged van? -nézett rám Josh.
- Nincs. Miért?
- Kicsit piros az arcod.
- Az csak pirosító. Igaz, Szöszi? -vigyorgott rám Zayn.
- Ja.-mormoltam. Ránéztem Zaynre, és láttam rajta, hogy alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát. Csak a tévét bámulta, és mosolyogva a szája szélét harapdálta.-Engedd ki, mert megfulladsz! -szóltam Neki, mire mindenki ránk nézett.
- Mit kéne kiengednie? -kérdezte Louis.
- Semmit.-nevetett végre Zayn.- Inkább kimegyek, és elszívok egy cigit.-nevetett tovább, majd felállt mellőlem.
- Lemaradtunk valamiről? -kérdezte Louis.
- Nem.-sóhajtottam, majd karba tett kezekkel a kanapé háttámlájának dőltem, és a tévére koncentráltam.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése